Bankkecske

Biztosak lehettünk benne, hogy az MNB nem hagyja szó nélkül Selmeczi Gabriella tegnapi kijelentését, miszerint nem szakmai alapon született a pénzügyi számlák adatait tartalmazó jelentés, amely szerint az állam bruttó adóssága a GDP 82,6 százalékát tette ki tavaly szeptemberben. Az MNB értetlenül áll a dolog felett, mivel évek óta ezen a módon, az uniós szabványoknak megfelelő módszertan alapján készítik el a jelentést. A kormány meg ellenzi az egészet. Szerintük az adósságot nem devizában kell mérni, hanem forintban, és az államadósság csak azért ilyen magas most, mert euróválság van. Az elemzők meg finoman próbálják elmagyarázni, hogy az adósság a forint gyengülése miatt ilyen nagy, és nem lehet tisztán forintban mérni, mivel a teljes meglévő adósság több mint fele devizában van. Ez egy újabb konfliktus kezdete? Esetleg le kell vezetni valahol a meglévő feszültségeket, és az államadósságon veri le a jegybank és a kormány az új alaptörvény okozta frusztrációt? A helyzetet Szíjjártó Péter mai kijelentése fordította tragikomédiába. „A magyar államadósság csökken! Ezt mindenki tudja, mindenki látja…” – mondta.

Tényleg, mindenki.  

Fél Európa velünk foglalkozik. Egy londoni gazdasági napilap szerint a jegybanktörvény elfogadásának hatására hazánk még kockázatosabb befektetői környezetnek minősül, mint valaha. Ennek a gazdasági hatásait pedig hamarosan mi magunk is érezni fogjuk, ha még eddig nem éreznénk a 311-es euró árfolyamon… A Handelsblatt című német üzleti lap ennél durvábban fogalmaz. Szerintük a kormány ezen döntésével láncra verte a jegybankot, és mivel mindezek mellett az Európai Bizottság kérését is eleresztettük a fülünk mellett, szerződésszegési eljárást rebesgetnek. A Le Monde francia lap a magyar demokrácia teljes ledegradálódásáról beszél. Idézik Guy Verhofstadtot, az Európai Parlament liberális frakciójának elnökét, aki  úgy véli, hogy a "meglehetősen nacionalista" új magyar alkotmány "egy olyan tekintélyuralmi politikai rendszernek a trójai falova, amely egyetlen párt hatalombirtoklását állandósítja". De ezek a sorok a mi kormányunk embereit mit sem érdeklik. Orbán Viktor miniszterelnök nem is olyan régen közölte, hogy nem kell komolyan venni, mit mondanak külföldön, a magyar jogalkotásba úgysem szólhatnak bele.

Ezaz, kérem! Itt minden megy a maga rendje és módja szerint! És ha nem tetszik valami, arról lehet beszélni, de senki nem hallgatja meg. Mert itt minden rendben van… Hogy államadósság? A jegybank nem jól számolt! Sokkal kisebb, mint volt… Hogy jegybanki függetlenség? Az meg minek?

Ha máskor nem, 365 naponként az ember számvetést végez. Mi minden történt ezalatt az idő alatt, mennyi döntést hozott, milyen eredménnyel, hol tart most és hová akar eljutni. Igen, szükség van ezekre a számadásokra, a visszatekintésre. Milyen furcsa, hogy a legtöbb újévi jókívánság az anyagi gyarapodás körül forog. Sokan mondjuk, hogy jövőre több, jobb, könnyebb lesz. Ilyenkor előjönnek az újévi babonák, még azoknál is, akik egyáltalán nem foglalkoznak ezzel év közben... január elsején azért csak odakerül a lencse az asztalra, hogy meghozza a gazdagságot. És így van ez jól. Nagyon is kellenek a kapaszkodók. A rohamosan emelkedő devizaárfolyamok, a hitelproblémák, a finanszírozási gondok, a végtörlesztés, az egyre jobban erősödő egzisztenciális aggodalom, na meg az ebből fakadó egyéb konfliktusok miatt az újévi lencsére talán most nagyobb szükség van, mint valaha. De annak is itt az ideje, hogy felismerjük, ennyi nem elég. Ahhoz, hogy az újévi lencse megtegye a hatását, nekünk is tennünk kell. És nem csak annyit, hogy megfőzzük. A szerencsét nagyon sokan valami természetfeletti dolognak gondolják, ami meglátogatja az embert, vagy messzire elkerüli. És ezzel a gondolatmenettel lett azonosítva az egzisztenciális biztonság is. Pedig az nem, vagy csak kisebb százalékban szerencse kérdése. Lehet érte tenni. Nem csupán munkával, hanem tudatosan meghozott döntésekkel, tanulással, némi plusz erőfeszítéssel, türelemmel, kreativitással. A Bankometer portál 2012-ben is itt lesz, hogy az olvasóknak független szakmai segítséget nyújtson, tanítsa és informálja azokat, akik a szerencsevárás mellett önmaguk is tenni akarnak pénzügyi biztonságuk érdekében.

Kívánunk mindenkinek gyarapodást, sikereket, bölcs döntéseket és szerencsét 2012-re!

Nagyon lassan gyűlik az információ a közalkalmazottaknak nyújtott kedvezményes hitelkonstrukciókról. Még egy nap van hátra a végtörlesztés bejelentésének határidejéből, de gyakorlatilag nem tudunk semmit azon kívül, hogy Orbán személyesen levelet küldött minden közszférában dolgozónak arról, hogy gyorsan tessék bejelenteni a végtörlesztést. De mire fel? Olyan jó magyarosan… Egy ígéretre…

A levél azt sugallja, hogy kedvezményesen kapnak kiváltó forinthitelt az állam szolgálatában állók. De a feltételekről majd csak valamikor januárban tudhatunk meg többet. Persze a szóbeszéd már elindult, aminek – ahogy a szólás tartja – a fele mindig igaz. Nem mások, mint a bankok ügyintézői riogatják a közalkalmazotti hitel felől érdeklődőket. Én például azt hallottam, hogy aki igénybe veszi ezt a konstrukciót a végtörlesztéséhez, egyben aláír egy papírt, hogy négy évig a szakmájában marad, és nem vállal fizetésemelést sem. Hogy ebből mi igaz? Majd januárban kiderül. Mindenesetre érdekesnek tartom a feltevést, és nem lepődnék meg, ha idáig fajulna a helyzet, tekintettel arra, hogy decemberre több mint kétezer rezidens, orvos és szakorvos helyezte kilátásba a felmondását Magyarországon. Ezzel akarnák megfogni a népet? Fizetésemelés négy évig nuku, de kapnak kedvező forinthitelt? Nem bocsátkozom találgatásba. Meglátjuk!

Hatalmas tömegek állnak a bankokban a végtörlesztés utolsó napjaira. Az emberek érdeklődnek, mit lehetne még tenni, milyen esélyek vannak. A K&H Bank fiókjaiba a napokban csak egy napi hideg élelemmel érdemes menni. Gondoltam, besegítek egy kedves ismerősömnek, és amíg Ő intézi az előbb említett banknál a végtörlesztését, én beugrom az MKB Bankba, és megkérdem, ott milyen feltételei vannak négy millió forint felvételének. A bankfiókba belépve megörültem.  Végre egy hely, ahol nincsenek tömegek!!! Már itt gyanúsnak kellett volna lennie a dolognak, de a naivitásom győzött… Odamentem ahhoz az egyetlen emberhez, aki a bankfiókban lődörgött, és feltettem a nagy kérdést. Mi kell négy millió forinthoz? Ezt követte némi magyarázkodás. Hogy Ő nem is tudja, meg a kollegát meg kéne várni, és Ő majd elmondja. De azért lenne itt valami, amit szeretne tőlem megkérdezni, hogy a kollegával való találkozás egyáltalán releváns-e.

-          Volt valaha elmaradás? – kérdi

-          Neeeem, nincs BAR listán – mondom.

-          De nyolc napon túli elmaradás volt? – kérdi

-          Mennyi? – kérdeztem vissza, bár tudom, hogy ezt nem illik, de azt hittem rosszul hallok?

-          Nyolc – felelte az ügyintéző.

-          Az volt – mondtam – mert úgy emlékszem egyszer késve kapta meg a fizetését, és nyolc vagy kilenc napot csúszott a hitellel.

-          Akkor sajnos tárgytalan, hölgyem – mondja az ügyintéző – nem vehet fel az MKB-nál hitelt. Ez kizáró ok.

-          NYOLC NAAAP? – kérdeztem kissé hisztériás hangulatban, és már el akartam kezdeni mondani az ellenvéleményemet, és a következtetésemet arról, hogy miért nincs ott rajtam kívül egy fia ember sem, de úgy döntöttem, az a szegény ügyintéző, akiben talán még él a karácsony emléke, nem tehet semmiről, így hát sietve távoztam.