Bankkecske

Hamarosan itt a THM és a kamatplafon. Tele van vele a sajtó, hogy jövőre a THM nem lehet magasabb 30 százaléknál egy hitel esetében sem, kivétel a magasabb kockázatú áruhitelek és a hitelkártyákhoz kapcsolódó kölcsönök. Azon elmélkedem egy kicsit, hogy vajon akkor mit is jelent ez most nekünk. A lakáscélú hitelek esetében a THM azért még csak meg sem közelíti ezt a számot. Szerencsére. . . Ott vannak azonban a személyi kölcsönök meg az áru- és folyószámla hitelek, amelyek esetében a TMH nagyon változó. Hitelintézettől függően lehet akár 40 százalék körüli is. A most megszavazott törvény ezeket kívánja szabályozni. Én csak azon gondolkodom, hogy ki vesz fel olyan hitelt, ahol a THM 40 százalék körüli, és hogy miért azt választja? Esetleg nem néz körül, vagy nincs a környezetében másik hitelintézet? Azt mondják, a piac mindig szabályozza önmagát, ezért nem lehetnek olyan hitelintézetek, akik nagyon megemelik a kamatokat, még mások alacsonyan tartják, mert onnan el fognak menni a vevők. De mégis vannak! Ennek mi az oka? A közgazdaságtani elméletet csak a tudatlanság döntheti meg. A hazai lakosság több mint fele egyáltalán nem ért a mindennapi pénzügyeihez, nem értik mi a THM, mi a kamat, mi a különbség kínálat és kínálat között. Persze, honnan is értesülnének? Nincs a matematika és a fizikaoktatás mellett ott a pénzügyi ismeretek tantárgy. . . Amíg ez nem változik, az elmélet folyamatosan megdől. Nem a piac szabályozza majd önmagát, hanem a tudatlanság a piacot. . .

Bár ismerem a végtörlesztés melletti és elleni érveket, abból baj nem lehet, ha utána érdeklődöm, milyen feltételekkel kapok forinthitelt. A havi törlesztőrészletem már így is a duplája annak, amivel öt évvel ezelőtt elkezdtem, a svájci frank meg nem úgy tűnik, hogy elkezdene lefelé mozdulni. Szóval, egy ráérős őszi délelőtt úgy döntöttem bemegyek néhány bankba, elmondom, mit szeretnék, mennyit fizettem régen, mennyit fizetek most. Annak reményében, hogy valahol találok egy köztes megoldást, ellátogattam a K&H, a Raiffeisen, a Volks- és a Budapest Bankba. Közel hétmillió forintra lenne szükségem a végtörlesztéshez, mert bár van megtakarításom, azt csak két év múlva tudom mozgósítani. Sebaj, gondoltam, jó lesz az még, most az a lényeg, hogy egy kicsit kevesebb legyen a törlesztőrészlet egy hónapban. Az újságokat, a híreket és a bankok hirdetéseit olvasgatva meg is volt ebben minden reményem. Mondanom sem kell, hogy jó pár óra múlva az egész életemet átértékelve, némiképp csalódottan léptem ki az utolsóként meglátogatott bankból. Az ügyintézők bár nagyon készségesek voltak, és mindent megtettek annak érdekében, hogy hozzájuk menjek forinthitelért, semmi bíztatóval nem tudtak nekem szolgálni. Sokan számolgattak, sok félét, és a végeredmény… A legjobb ajánlat esetében is CSAK négyezer forinttal volt kevesebb a jelenlegi törlesztőrészletemnél. Az összegyűjtött paksamétával a kezemben, és az idegesítő határát már súroló fejzsongással hazatérve egy pohár bor mellett azon elmélkedtem, mikor is találtuk ki mi emberek, hogy lakásban akarunk lakni… Olyanban, amiért fizetni kell.

A PSZÁF bejelentése szerint az elmúlt három hétben 23 ezren éltek a végtörlesztés lehetőségével, és további 43 ezer ügyfelet érinthet a lehetőség. A banki szektor vesztesége, ha mindenki végtörleszt, összesen 104 milliárd forintra rúghat. A már meglévő veszteség 33 milliárd forint. A devizahitelek eltűnőben vannak, ezt akarta mindenki, hurrá! A kérdés még mindig az, hogy a bankok vajon tényleg „lenyelik” –e ezeket a veszteségeket, vagy a plusz költségekben, itt – ott azért megpróbálják visszanyerni valahogy a bukott milliárdokat. Persze a törvény szerint semmilyen plusz költséget nem számolhatnak fel, de csak a végtörlesztéssel kapcsolatban. Ettől függetlenül ezer és ezer lehetőség van, ahol kis emeléssel ugyan, de nagyot lehet kaszálni. Itt vannak például rögtön a forinthitelek kamatai, amelyek már meg is emelkedtek, aztán van még más lehetőség is, például egyéb termékek kezelési költségei, a tranzakciós költségek, a megtakarítások hozamai és a többi. A piac természetesen szabályozza majd ezeket az emelkedéseket. De ez még csak a lakossági oldal, és nem beszéltünk a vállalkozói oldalról, akinek hitelkitettsége szintén elég magas, jó kondíciójú hitelezésük pedig az egész gazdaság érdeke. Velük vajon mi lesz? Az Európai Kereskedelem Napja rendezvényen nem sok bíztatót mondtak a szakemberek. A rossz hitelfeltételek és a kereskedelemre rótt adók összessége rémisztő állapotokat teremtett. A kiskereskedelemben a legjobb esetben is stagnálást prognosztizálnak. A szektorban a forgalom visszaesésére, munkahelyek megszűnésére és a feketegazdaság élénkülésére számítanak. Persze az államadósságot csökkenteni kell, persze, bármelyik ujjunkat is harapjuk meg, az mindig fájdalmas. Csak az a kérés miért harapjuk meg ilyen erősen, és hogy miért pont azon a kezünkön, amelyikkel írunk. . .

Az MNB mai devizaárfolyamaira tekintve azon gondolkodom, mi lehet azoknak a véleménye, akik idáig hallani sem akartak a végtörlesztésről. Az euró 306,99, a svájci frank pedig 252,4 forinton áll. A lakáshitelek esetében nagyon sok bank a hivatalos MNB devizaárfolyamon dolgozik, azonban van olyan hitelintézet is, aki erre az árfolyamra még tesz egy- két forintot. Azt hiszem, a devizahitelesek számára ez már a lélektani határ. Egy ismerősöm, aki eddig nem mert a végtörlesztésre még csak gondolni sem – mert kockázatosnak tartotta, és egészen idáig azon volt, hogy megtalálja benne az átverést – most banktól bankig járkál kiváltó forinthitel után. Azt hiszem, ha Ő eljutott erre a pontra, nagyon sokan lehetnek még, akik szintén ugyanígy gondolkodnak. De hogyan és hova is mehetne kiváltó forinthitelért, mi a lehető legjobb megoldás, és milyen biztosítékot kap, hogy a havi törlesztőrészlete a kamatok emelkedése miatt nem közelíti meg a mostani szintjét? Én pedig azon gondolkodom, vajon jó-e az, hogy most mindenki ilyen nagyon gyorsan szabadulni akar a devizahitelétől? Most, amikor a görög csőd itt van a küszöbön, a legtöbb európai bank feltőkésítésre szorul, és komoly veszteségeket szenvednek el, a hazai lakosságnak, és az egész államnak hatalmas a devizakitettsége… Ha személy szerint jó nekünk, ha nem, a magyar végtörlesztési törvény is a veszteségeket sokszorozza. Ahogyan a végén kiderült, hogy a fogyasztók „fizetik meg” a bankadót is, félek, hamarosan kiderül, hogy a forinthitelesek fizetik ki a devizahitelek kiváltásakor keletkezett veszteségeket. Nagy hiba, hogy amikor hitelt veszünk fel a megadott törlesztőrészletet, kamatokat és költségeket fixnek tekintjük, és bár nyilvánvalóan le van írva, hogy ez módosulhat, valahogy mintha nem akarnánk róla tudomást venni. Csak akkor, amikor már nagyon látványos. Ez történt a devizahitelek esetében is, és érezhetően ez történik most, a forinthitelek kapcsán is. Ezzel persze semmilyen érvet nem mondok a végtörlesztés ellen és mellett, csupán az időzítésre szeretném irányítani a figyelmet. Az időzítésre, ami a jó üzletek sikerének magva. Gazdasági szempontból a végtörlesztés kicsit rossz időben van, rossz helyen. Ígyhát kedves ismerősömnek is csak sok szerencsét, szemfülességet kívántam, és figyelmeztettem rá, figyeljen oda, hogy jó időben legyen a jó helyen.