Bankkecske

A mai napon több cikk is megjelent a hazai sajtóban, hogy a külföldi elemzők és újságírók „nevetnek” a hazai állapotokon. Nick Hastings, a Dow Jones újságírója az origonak azt nyilatkozta, nem akart nyilvános adásban nevetni a magyar helyzeten, de furcsának találja, hogy a magyar lakosságot nem figyelmeztették a devizahitelek veszélyeire. A szerkesztő az origonak kifejtette, a kormány és a pénzügyi intézményrendszerek hibát követtek el azzal, hogy nem hívták fel a figyelmet a devizahitelekben rejlő kockázatokra. Ilyen helyzet kialakulását Nagy – Britanniában elképzelhetetlennek tartja. Úgy látja, a devizahitelezés költségeit nem csak a bankoknak, de az államnak is állnia kellene. Daniel Alpert, az amerikai kormánynak és New America Foundationnek is dolgozó közgazdász az alapblog.hu –nak adott interjújában azt mondta, Magyarországnak semmilyen más esélye nincs a talpra állásra, csak az ha a gazdaságot és a munkaerő árát leértékeli, növelve ezzel a versenyképességet. Meglátása szerint a gazdaságnak az eddiginél lényegesen olcsóbban kell működnie, hogy inflálódjon az adósság is. Persze erre felhörrenünk, hova legyen már olcsóbb a munkaerő, amikor Békés – megyében már egymás alá licitálnak az emberek, csakhogy munkájuk legyen. És ha ez nem lenne elég, csakhogy végleg megbizonyosodjunk arról, hogy most mindenki rólunk beszél, a mai napon a Financial Times Deutschland arról számolt be, hogy a bajor tartományi bank veszteségeinek nagy részét a magyarországi leánybankját sújtó terhek miatt szenvedte el a harmadik negyedévben. Erről írt a Handelsblatt és a Frankfurter Allgemeine Zeitung is. Kicsiny országunk imázsa tehát nem a legfényesebb mostanában. Vagy nevetségesnek vagy gonosznak tartanak bennünket.

Az MNB előrejelzései szerint a következő félévben megnehezedik a lakosság számára is a hitelhezjutás, mert a bankok széles köre tervez kamatszigorítást, ami elsősorban a jelzáloghitelek kamataiban fog megjelenni. Ez persze nem csak azt jelenti, hogy nem kapnak az ügyfelek hitelt, hanem azt is, hogy a meglévő hitelek kamatai is megnövekedhetnek, amely szükségszerűen magával hozza a törlesztőrészletek megemelkedését is. Egy szó, mint száz, még ki sem léptek a fogyasztók a devizahitelek csapdájából, máris kezdhetnek gondolkodni azon, mi lesz a helyzet a forinthitelek kamataival. A másik kérdéses téma, hogy mihez képest lesz nehezebb a hitelhez jutás? A fogyasztók arról számolnak be, hogy teljesíthetetlenek a jelenlegi feltételek is. Persze, a bankok minimalizálni akarják a veszteségeiket, amit úgy is  megtehetnek, hogy csak a „jó adósoknak” adnak ki hitelt, olyanoknak, akik a havi igazolt jövedelmük alapján nehézségek nélkül képesek fizetni a hitelek törlesztőrészletét. Ez lehet az oka annak, hogy az átlagnál magasabb jövedelemről kérnek igazolást az ügyfelektől. Az, hogy ilyen havi apanázzsal csak kevesen rendelkeznek, már egy másik téma.

Nemrég azt hallottam, hogy az a hozzáállás alakította ki a lakosság jelenlegi helyzetét, hogy sokkal több hitelt vettek fel, mint amit az anyagi helyzetük alapján megengedhettek volna maguknak. Megtakarítások és pénzügyi tervezés híján mentek bele hosszú távon számukra irracionális hitelekbe. Persze, másik oldalról mondhatjuk azt, hogy miért adták nekik oda azt a hitelt. . . Az üzlet kérem az üzlet! Aki nagyobbat veszíthet, az általában az ügyfél. Neki kell óvatosabbnak lennie.

Szóval, mi is él a fejünkben a hitelről? Azt mondják, annak kellene, hogy a hitel nem más, mint egy időbeli segítség, hogy azt, amire szükségem van, hamarabb meg tudjam szerezni, de ettől függetlenül még rendelkeznem kell a forrásokkal. Ehhez képest azt a mentalitást érzem mindenhonnan, hogy a hitel az egy segítség, hogy ha nincs pénzem, akkor legyen. Aztán utána meg majd lesz valahogy. Milyen idegesítően igazak is a mondásaink! Jelen esetben az, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. ..

Nagyon megütötte a szememet az MNB tanulmányának az a sora is, hogy a hazai lakosság nem, vagy szinte egyáltalán nem fordít figyelmet a saját pénzforgalmának nyomon követésére. Csak a legmagasabb jövedelemkategóriába tartozók szentelnek havonta tíz percet arra, hogy végigkövessék, hogyan alakult bankszámlájukon a pénzforgalom, mire mennyit költöttek, hogyan állnak éppen. Persze, most lehet azt mondani, hogy erre annak kell figyelnie, akinek van pénze, mert akinek nincs, annak nincs mit végigkövetni. De talán ez az a hozzáállás, ami miatt sokan nem tudnak egyről a kettőre haladni. A pénzügyi tervezés ugyanis nem csak egy vállalat feladata, hanem mindenkié, akinek vannak (ha minimálisan is) pénzügyei. Ez azt jelenti, hogy érdemes nyomon követni, havonta mire mennyit költünk, melyek a valós szükségleteink, amire mindenképpen áldozni kell, melyek azok a helyek, ahol meg tudjuk „fogni” a pénzt, valamennyit tartalékolni tudunk. Az, hogy havonta tíz percnél kevesebbet szán a magyar lakosság a saját pénzforgalmának követésére azt jelenti, hogy egyáltalán nem tervezi meg a havi kiadásait, nincs tisztában azzal, hogy mire megy el a pénze, és mennyiből tud gazdálkodni? Esetleg azt jelenti, hogy nem tudja, hogyan kell megtervezni a pénzügyeket, milyen szempontok alapján érdemes rangsorolni? Azt mondják, Magyarországon az egészségmegőrzéssel és a pénzügyekkel kapcsolatos alapvető tudnivalóknak híján vagyunk. Én csak azon gondolkodom, hogy mi ennek az oka? Persze lehet az oktatási rendszert szidni, de egy felnőtt, a saját életéért felelős személyiség már önmaga is fel tudja mérni, melyek azok az élethez elengedhetetlen információk, amelyekkel nem rendelkezik. És mivel felnőtt, már önmaga is meg tudja szerezni, ha akarja… Mondom, ha akarja!

A bankfiókokban leadott eseti átutalások költségei magasabbak, még az interneten vagy telebankon leadott megbízások egyre kedvezőbbek – derül ki a Bankometer elemzéséből. Az elemzés szerint az a trend látszik erősödni, hogy a bankok az internetes csatorna felé kívánják terelni az ügyfeleket. Ezzel szemben nem olyan régen jelent meg egy MNB kutatás, amely szerint, a magyar háztartások nagy arányban készpénz orientáltak, csak kevesen használják az internet adta lehetőségeket a pénzügyek intézésére. Ennek oka egyrészt a megszokás, másrészt a bizalom hiánya. Vajon a fogyasztók tudják, hogy sokkal olcsóbban lehetne intézni banki ügyeiket, ha hajlandóak lennének használni az internetet? Nagyon kevés banki hirdetést látok ezzel kapcsolatban. Gyakorlatilag egyet sem. A bankok terelik az ügyfeleket a kényelmesebb, elektronikus ügyintézés felé, vagy csak felmérték a lakosság preferenciáit, és innen kicsit több pénzhez juthatnak? Elvégre is hatalmas veszteségeket szenvedett el mostanában a bankszektor. . .

A Bankometer elemzése alapján a bankok nem kezdték el a kieső pénzeket innen – onnan beszedni, és nem terhelik sokkal magasabb tranzakciós költséggel az ügyfeleket. Kivéve ez a fránya bankfiókban leadott eseti átutalás, amelynek fix költségei érthetetlen módon szeptemberben hirtelen megemelkedtek.

A fogyasztók pedig úgy látszik, mereven elzárkóznak a technológiai forradalom elől, és ha többet kell fizetni, ha nem, ők bemennek a bankba, és befizetik a pénzt. Nem bíznak az internetben. . . A huszonegyedik században ez úgy hangzik, mintha nem bíznánk a tüdőnkbe szívott levegőben. Elvégre is, jogunk van hozzá.

Állítólag nyolc európai nagybank vezetője írt alá egy levelet, amelyben Brüsszel támogatását kérik a devizahitelek végtörlesztésének ügyében. Az MTI és a Privátbankár értesülései szerint a törvényt a bankok jogainak kirívó megsértéseként emlegetik, és az uniós alapelvek, valamint a szabadságjogok sárba tiprására hivatkoznak. A levél szerint az intézkedés rossz időben rak plusz terheket a bankokra, hatalmas veszteséget okoz, amelynek következményei beláthatatlanok. A külföldi bankok fellázadtak a magyar intézkedések ellen? A levélben a Bizottság segítségét kérik a helyzet megállítására. Nekem csak az a kérdésem lenne, hogyan lehet megállítani a helyzetet? Visszakényszerítenek mindenkit a devizahitelébe? Semmisnek akarják nyílváníttatni a végtörlesztést? Az „egy sima – egy fordított” stratégia a pénzügyi piacon nem igazán működik… Szóval, lehet-e bármit hathatósan tenni a végtörlesztés ellen, ami nem rendítené meg a jelenleginél is jobban a piacot? És még Brüsszelben hamarosan ezen gondolkodnak, egyre több fogyasztó végtörleszt, lassan harmincezernél is többen vannak. Vagy ez csak egy kötelező formája az egyet nem értés kinyilvánításának, és nem kell komolyan venni? Ki az erősebb, a magyar állam vagy a nagybankok? Brüsszelben eldől.