Bankkecske

Soha nem látott kamatemelkedést tapasztalhatunk a piacon – írja a Bankometer elemzése. A jelzálog alapú forinthitelek kamatai hirtelen megemelkedtek, és ez egybeesett a végtörlesztési törvény életbelépésével. A jelenlegi tendencia szerint az emelkedés még koránt sem ért véget. A mai sajtóbeszélgetésen a portál a negyedéves elemzése mellett bemutatta a törlesztőrészlet-szimulátorát és a hitelklubot is. Mindkét alkalmazásnak, valamint az elemzésnek is az a célja hogy segítse a végtörlesztésen gondolkodó fogyasztókat a számukra lehető legjobb döntés meghozatalában. A sajtóbeszélgetésen részt vett Háda Bálint, a Questor vezető elemzője is, aki rávilágított, a Magyar Nemzeti Bank előbb-utóbb kénytelen lesz kamatot emelni, és ez ismét befolyásolni fogja a forinthitelek kamatait. Átlagosan 12 százalékos kamatot prognosztizálnak a forint-alapú jelzáloghitelekre. A szimulátor bemutatásakor, az optimista, realista és pesszimista adatokkal kalkulálva világosan kiderült a résztvevőknek, hogy nem minden esetben érdemes a teljes meglévő devizahitelünket forinthitelre váltva végtörleszteni, tekintettel a kamatok megemelkedésére. A szakemberek kiemelték, végtörleszés esetén elengedhetetlen a mérlegelés. Át kell gondolni lehetséges variációkat, számításokat kell végezni, hogy bizonyos esetekben hogyan alakulhat a havi törlesztőrészletünk, és ez mennyire viseli meg a családi kasszát. Az öngondoskodás szerepe a végtörlesztés kapcsán vált teljesen nyilvánvalóvá, hiszen a legjobban azok jártak, akik megtakarításból részben vagy egészben tudtak végtörleszteni, és egyáltalán nem, vagy lényegesen kisebb összegű forinthitelt kellett felvenniük. A hazai lakosság öngondoskodással kapcsolatos tudása ma még gyerekcipőben jár. Itt az ideje, hogy a magyar lakosság is megtanuljon hosszú távra tervezni, gondolkodni, és félrerakni (még ha kicsit is) A lényeg: CSAK OKOSAN!

Elemzők szerint a forint helyzete a legrosszabb a régióban, hamarosan eléri a 2009-es történelmi mélypontot. A szakemberek egyöntetűen azon az állásponton vannak, hogy a külső veszélyek mellett a belső gazdaságpolitikai döntések is közrejátszottak a forint mélyrepülésében. A Portfolio.hu a forintot a világ legnagyobb veszteseként emlegeti. A folyamatos forintromlás a hitelminősítőket sem hagyta hidegen. Friss hírek szerint hazánkat felvették a negatív figyelőlistára, és hamarosan a „bóvli” kategóriában találjuk magunkat. A forint ilyen ütemű gyengülésére hívták fel a figyelmet a gazdasági elemzők a végtörlesztés bevezetése előtt is. Csak találgatni lehet, hogy ez már a mélypont, vagy van ennél lejjebb is. Az euróövezeti válság természetesen hatással van a forint gyengülésére is, azonban a Portfolio értesülései szerint a mai napon a forint annak ellenére romlott tovább, hogy külföldön viszonylagos nyugalom van. Ez azt jelenti, hogy a forint már Magyarország saját belső gazdasági döntései miatt zuhan? Cséfalvay Zoltán államtitkár határozottan elutasította ezeket a feltevéseket. Az árfolyam-ingadozás okának elsősorban a kedvezőtlen nemzetközi helyzetet tartja, és csak kevésbé a hazai döntéseket. Meglátása, hogy Magyarországnak nincsen szüksége a Nemzetközi Valutaalap további segítségére sem, mivel a különadókkal megteremtették a szükséges forrásokat. Persze, megoldjuk mi egyedül, nem kell a segítség, még egy pár adó, és kész is vagyunk. Csak az a kis hiba van, hogy minél rosszabb döntéseket hozunk, annál jobban gyengül a forint, és annál kevesebbet érnek a befizetett plusz pénzek. Persze ez nem igaz, mert a végtörlesztésnek semmi köze nincs a forint gyengüléséhez… Csak a külföldi események tehetnek róla. . . A fejünk a homokban.

Bankba menni a legtöbb embernek olyan, mintha fogorvoshoz menne. Csak akkor hajlandó, ha már nagyon muszáj, és tudja, hogy így vagy úgy, de fájni fog. Érdekes, hogy társadalmilag milyen attitűdök kapcsolódnak a bankokhoz. Egy rövid kis felmérést végeztem a hétvégén ismerősök, barátok között. Arra kértem őket, hogy mondjanak egy szót, ami eszükbe jut arról a fogalomról, hogy bank. Meglepő eredményekre jutottam. A legtöbben egy nagyon erősen negatív jelzőt vágtak rá először, gondolkodás nélkül. Volt, aki a ráfizetés, volt, aki a kihasználás, volt, aki a csőd szavakat mondta. De senki nem használta például a szolgáltatás, az üzlet vagy az üzleti partner szavakat, és mindenki megszemélyesítve, általában negatív emberi tulajdonságokkal illette őket. Mióta ember a bank? Vagy mióta él egy egyébként élettelen, emberek által létrehozott és működtetett intézmény önálló életet, és követ el mindenféle rettenetes dolgot az emberek ellen? A válaszok alapján azt szűrhettem le, hogy a megkérdezettek fejében a bank gyűjtőmedencéje az általános emberi rosszaságnak. Vajon mások fejében is így van ez? Egy kikerülhetetlen, ám szükséges gonosz szörnyeteg?

Azt mondják, a bankok viselkedése miatt ilyen a társadalmi megítélés. De kérem? Hogyan tud egy bank viselkedni, mikor mi emberek csináljuk az egészet, mi találtuk ki az intézményt? Talán nem kellene bedőlni a Hamupipőke stílusú meséknek, hogy csak a gonosz emberek mennek bankárnak, és a szegény szerencsétlen nép pedig nyögi a rárótt terheket. A bank egy intézmény, ahol szoláltatást kapok. Ilyen szempontból nem több, mint egy közért, egy fodrász vagy egy kozmetikus. Ha nem tetszik, vagy nekem nem megfelelő a szolgáltatás, akkor nem kérem. Persze ehhez tudnom kell a saját valós igényeimet, hogy milyen szolgáltatás is az amire nekem valójában szükségem van. A bank nem ember. Hiába vetítünk rá minden emberi rosszaságot, az még mindig csak a saját magunk tükörképe… Ez azt jelenti, hogy az ember, mint pszichével rendelkező lény, előszeretettel válik a saját maga ellenségévé? Ha végignézzük a történelmet, a legutolsó, nameg a mostani válságokat, azt mondhatjuk, hogy igen. Valahol itt sem ártana rendet rakni. Ja! Hogy ezt az egészet mi csináljuk saját magunkkal?  

Orvosok, ápolónők, egészségügyi dolgozók, közalkalmazottak nem tudnak végtörleszteni? Már sokadik olyan ismerősömmel találkozom, aki egészségügyi dolgozóként, közalkalmazotti fizetésből él. Van, aki családban, van, aki egyedül. Azon kívül, hogy mindannyiuknak krónikus fáradtság-szindrómája van, találtam bennük még egy közös pontot. Elutasították a forinthitel felvételére beadott kérelmüket, arra hivatkozva, hogy nem rendelkeznek a hitelfelvételhez szükséges havi jövedelemmel. Vannak közöttük orvosok, főorvosok, rezidensek, nővérek, pszichológusok, stb. Nem tudom, hogy hány banknál próbálkoztak, egyiknek sem turkálok a zsebében, és nem vagyok képben a pénzügyi helyzetükkel, de a dolgot meglehetősen furcsának találom. Volt, aki arról panaszkodott, hogy havi 260 ezer forintos nettó jövedelemmel kellene rendelkeznie, hogy forinthitelhez jusson. Ez ugye a közalkalmazottak, főleg az egészségügyi dolgozók körében nem túl gyakori. Persze, itt az rendszer firtatása következne, amibe most nem kívánok belemenni, nagyon jól tudja mindenki, hogy miért hagyják el az egészségügyi dolgozók az országot, miért tüntetnek a rezidensek. Mindannyian használható segítségre várnak, vagy a bankoktól, vagy az államtól. Közalkalmazotti bérekhez igazított konstrukciókra. Igen, van olyan, hogy a segítő is segítségre szorul. . .